Eddig megúsztuk a telet nagy hideg és hó nélkül. Én örültem neki, bár falusi lánykaként tisztában vagyok azzal, hogy milyen veszélyei vannak a mezőgazdaságban annak, ha nem esik hó és nem következnek be a nagy fagyok. Kisfiaim nem úgy gondolkodnak mint én, ők minden reggel lelkesen húzták fel a szobájuk ablakán a redőnyt, hogy megnézzék havazott-e az éjszaka. Hosszas várakozás és sok-sok csalódás után aztán ma reggelre végre havas táj fogadta őket. A szívem mélyén én is örültem neki mikor felébredtem, mert bár a szánkónk nincs itthon, de úgy gondoltam, délután lesz esély egy hatalmas hógolyócsatára. Lelkesedésem egészen addig tartott, amíg kiléptünk a hóra. Nem kellett megtennem hosszú utat, hogy egyik gyermekem közölje, vizes lett a lába. Sejtettem, hogy mi a baj, de bíztam benne, hogy a cipőtalp ragasztással megússzuk a dolgot és nem kell majd a bakancsot talpaltatni. Ha hazajön az óvodából kiderül a dolog, mert holnapra keresek másik lábbelit neki, a jelenlegit pedig beviszem a cipészműhelybe.