Egy nagyon kedves ismerősöm a napokban téli szekrény ürítésbe kezdett, aminek során rájött, hogy ebben a télinek alig nevezhető időjárásban is 4 pár csizma lapul a szekrénye alján. Saját bevallása szerint ezeket már évekkel ezelőtt vásárolta és el is feledkezett róluk, így most megválik tőlük. Tudta, hogy mekkora lábam van, így egy látogatásom végén egy szatyrot nyomott a kezembe, hogy viseljem egészséggel. Csak hazaérkezésem után néztem meg, hogy az egyik, divatosnak éppen nem mondható, de praktikus csizmája van benne. Mivel idén nem jutott csizmára nagyon megörültem neki. Lelkesen húztam fel, de jókedvem gyorsan elpárolgott, amikor kiderült, hogy szűk a csizma szára. Mikor megkérdezte, hordom-e a csizmát bevallottam, hogy sajnos nem, mert szűk a szára, így keresnem kellene egy cipészműhelyt amelyik foglalkozik csizmaszár bővítéssel. Persze neki erre is megvolt a megfelelő helye, melynek címét azonnal fel is írtam. Nem sokkal a beszélgetésünk után már a budapesti cipészműhelyben ültem, ahol megígérték, hogy gyorsan megoldják a problémát.